Hajnal Gergely: „Amiről nem lehet beszélni, azt el kell játszani”

Hajnal Gergely könyvrecenziója a Társas utazás. Kommentárok Xantus János Kiki a csoportban című pszichodráma filmjéhez című könyvről

Xantus János filmrendező 2010-ben készítette el Kiki a csoportban című dokumentumfilmjét. Különleges alkotásról van szó, egy pszichodráma játékot láthatunk több kamerával rögzítve, melyet az alkotók egyedi erejű filmmé formáltak.

A film egyik nagy értéke, hogy jelenidejűségével a mostba hívja meg a nézőt, ezzel a pszichodráma alapvetését teszi átélhetővé. A filmet már akkor is moziba szánták, ám ez akkor nem valósulhatott meg, melyben szerepet játszott a szereplők által néhány taktus erejéig énekelt dal megfizethetetlenül magas jogdíja, illetve Xantus János (1953-2012) szomorúan korai halála.

Mérei Zsuzsa az eredeti ötletet és férje életművét mindvégig őrizve most összefogott a Budapesti Metropolitan Egyetemmel, valamint a Cirkó Mozival. Nemcsak vászonra varázsolták az addig csak zártkörű vetítéseken látható filmet, hanem egy könyvet is életre hívtak ezzel egyidőben. A Társas utazás című kötet a METU teória sorozat legfrissebb darabjaként Pörczi Zsuzsanna filozófus, egyetemi docens, a Művészet és Designelméleti Intézet vezetőjének szerkesztésében jelent meg. A cím visszavezet Mérei Ferenchez, aki a dramatikus munka élményét egy jólsikerült társasutazással összevethetőnek mondta. A könyv alcíme: Kommentárok Xantus János Kiki a csoportban című pszichodráma filmjéhez szokatlan műfajt jelez. Egyszerre segíti a film befogadását, népszerűsíti a drámát, miközben a történeti horizont felrajzolásával, személyes hangvételével idézi meg Xantus életművét és személyiségét. Az egyes fejezetekben a szerzők különböző műfajú írásokkal járultak hozzá egy sokszínű, ám koherenciát adó egységhez, melynek a szövegeken túl különös értéke a gazdag képanyaga.

Horváth Zsolt bevezetője után a filmben látható drámacsoport vezetőivel Mérei Zsuzsával és Vikár Andrással készített beszélgetésének leírata következik. K. Horváth kérdései meghívást adnak a két dramatistának, hogy a pszichodráma hazai kezdeteiről meséljenek, ami nemcsak a drámában és más pszichológiai módszerben utazónak kínál fontos történeti ínyencségeket, hanem korrajz is a ’70-es ’80-as évekből. Egymás mellé kerülnek a különböző irányzatok és az akkori Magyarországra érkező szakmai behatások, melyek hozzájárulhatnak a jelen folyamatainak megértéséhez is. A több részből álló beszélgetésben külön egység foglalkozik a film pszichodramatikus elemzésével, mely bepillantást enged a drámavezetők munkájába. Itt szó kerül a film keletkezéséről és annak előzményeiről, hogy miként alakult az eredeti koncepció, hogy végül spontán megszülessen a film végleges formájában. Fontos kulisszatitkokat is megtudhatunk, hogyan vált lehetségessé egy drámacsoportban felvételek készítése, mi mozgatta a csoportvezetőket és a film alkotóit, hogy együtt munkához lássanak.

Filmtörténetileg is hiánypótló elem Gelencsér Gábor tollából a Túl késő már és túl hamar fejezet. A szerző a filmes életműre fókuszálva, társadalmi-művészeti kontextusban vizsgálja a kommunikáció és identitás összefonódásának dinamikáját. Az írás nemcsak filmrajongók számára ígér izgalmas élményt érdemi felismerésekkel, miközben megelevenednek a filmek jelenetei. Ehhez kapcsolódik Az autentikus lét keresése – az intimitás, a prezentáció és a szerepek összefüggésének fogalomtörténetéhez című zárótanulmány is, azt vizsgálva miként mutatható meg a művészetben emberi elesettségünk. Miként viszonyulhat az alkotó a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekhez, milyen terei lehetnek a láthatóságnak? Xantus János kereste emberi létezésünk megmutathatóságának határait őszinte és empatikus viszonnyal tágította az ábrázolás kereteit. A kötet végén helyet kapott szöveget szervesen vezeti fel Jean-Daniel Magnin és Szily László egy-egy személyes hangvételű írása, ahol a képek ugyancsak érdemi elemei a szövegnek. A filmmel és az írásokkal kapcsolatba kerülve megalapozást nyer a K. Horváth Zsolt bevezetőjében tett megállapítás, miszerint Xantus és Moreno egyetértenek abban, hogy „Amiről nem lehet beszélni azt el kell játszani.”

Bár a kötet fejezetei gondosan építkeznek, többszörösen kapcsolódó viszonyuk lehetőséget kínál az alkalmi, érdeklődés szerint inspirált szabad olvasásra is. A filmet, melyet várhatóan a Cirkó mozi visszatérően újra és újra műsorra tűz, a moziban érdemes megnézni, ahol a drámához hasonló közösségi élménnyé válhat játék és film megélése. Ezzel együtt, hogy a szövegek olvasgatása közben is lehetőség legyen a filmet elérni, a könyv utolsó oldalára egy internetes link is bekerült.

A könyv újra kapható az Írók Boltjában: https://irokboltja.hu/konyv/tarsas-utazas-kommentarok-xantus-janos-kiki-a-csoportban-cimu-pszichodrama-filmjehez/