Tisztségviselők a kezdetektől napjainkig

A jelenben is élő kezdetek

A magyarországi pszichodráma történetének indulása, kitekintéssel napjainkig

Sarkady Kamilla, Tomcsányi Teodóra, Pintér Gábor, Teszáry Judith

 

A kezdetek

A magyarországi pszichodráma történetének első jól meghatározató évszáma 1963, amikor Jacob Levy moreno (1889-1974) barátja, Pető András, a neves magyar orvos meghívására Budapestre jött. Útjára elkísérte felesége, Zerka T. Moreno és kisfiuk, Johanthan is. (A történeti hűség kedvéért említjük, hogy Morenónak ez valójában már a második találkozása volt az országgal, miután az első világháború idején itt dolgozott egy katonai kórházban.)

Annak ellenére, hogy Moreno az Amerikai Egyesült Államokban és ekkor már Európában is ismert – mondhatjuk világhírű – volt, két budapesti előadásán csak kevesen voltak jelen. Akik részt vettek szociometriai előadásán, tanúi lehettek emberismeretének, ahogy egy idegen helyen, általa nem ismert emberekről, helyzetekről meglepő tényeket tudott felismerni. Még ezen az útján, a Gellért Szállóban találkozott Mérei Ferenccel is, akivel közös volt a csoporttal kapcsolatos érdeklődésük. Beszéltek egy pszichodráma műhely későbbi lehetséges formájáról és nézeteik eltérő voltáról is, amelyet egyszerűsítve a következőképpen ragadhatunk meg: Moreno az „akkor és ott”-ra, illetve az egyéni csoportjátékra helyezte a hangsúlyt, míg Mérei az „itt és most” feszültségét vitte csoportjátékba.

 

A Mérei-iskola

Előzmények

1963 után még egy évtizedet kellett várni, míg a hetvenes években a Mérei Ferenc által létrehozott és vezetett pszichodráma műhely csoport tevékenykedni kezdett. A lassú kibontakozás több tényezőre vezethető vissza. 1949-ben, a személyi kultusz uralomra jutásának idején olyan politikai elnyomás vette kezdetét, amely ideológiai alapon elítélte és teljesen megfosztotta a működés lehetőségétől az addigi pszichológiai, mélylélektani és pszichoterápiás tevékenységeket. Elfogyott a levegő a pszichoanalitikus egyesület körül, nem hangozhattak el ilyen tárgyú előadások, a nagy hagyományú budapesti iskola – más irányzatokhoz hasonlóan – „föld alá” került, az egyetemen nem folyt pszichológusképzés. Bár az orovosoknak szabadságukban állt megválasztani a gyógyítás módját, de a félelem légkörében a betegek is meggondolták, merjék-e vállalni ezt a gyógymódot. A hatvanas évek legvégére lassan kezdett oldódni az egyoldalú megítélés, már megjelenhettek analitikus közlemények, megindultak csoport-pszichoterápiás próbálkozások, de az uralkodó pszichiátriai szemlélet még mindig akadályozta a pszichoterápia terjedését. Így érthető, hogy a pszichodráma meghonosítására irányuló kezdeményezések sorra elvetéltek (Erdei 1999).

A hetvenes években két fontos tényező készítette elő a pszichodráma magyarországi elterjedését:

• Ian Malewski, a nagy szakmai gyakorlattal rendelkező lengyel pszichiáter és (Hermann Imrénél kiképzett) pszichoanalitikus Komlósi Piroska kezdeményezése nyomán Magyarországra látogatott. 1973 és 1974 nyarán egy-egy hónapig 80-100 órányi önismereti pszichodrámát vezetett módszertani elemekkel. Ezeket az alkalmakat klinikai munkakörben dolgozóknak tartotta, hogy munkájuk során kezdjék el kipróbálni a pszichodrámát.
• Szinte ugyanebben az időben „robbanásszerű” fejlődés következett be, amelyet szakmai mozgalommá válás jellemzett. Erjesztő szerepet töltött be a Pszichoterápiás Hétvége rendezvénysorozat (1974-86), amely összefogta a pszichoterápia hazai képviselőit, és ahol a pszichodráma-csoport sokak által választott műfaj volt.

Érdekességként említjük – mert jellemzi a kor hangulatát –, hogy a vezetőség politikai megfontolásból „verbális szabad interakció”-nak nevezte el a csoportanalitikus módszert, hogy kifogja a szelet a politikai jellegű támadások vitorlájából. Ebben a körülbelül egy évtizedig tartó mozgalomban a többféle csoportmódszer között vezető irányzattá vált a pszichodráma.

1974-ben Mérei Ferenc maratoni ülések formájában pszichodráma-csoportokat vezetett pszichológushallgatók számára. Egyre többen megismerkedtek a módszerrel a Pszichoterápiás Hétvégéken, a szakemberek továbbadták egymástól megszerzett tudásukat, így lassan megérett az idő a csoportvezetők képzésére.

Mérei – aki ekkoriban az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet vezető pszichológusa volt – a fiatal pszichológusnemzedék tisztelt mestereként ezt az igényt elégítette ki, amikor 1975 novemberében csoportot hívott össze a pszichodráma művelésére. Ebből lett a későbbi pszichodráma műhely csoport. A tagságot olyan fiatal klinikai pszichológusok alkották, akik többféle pszichoterápiás módszerben voltak járatosak, s jórészt egyazon munkahelyen (a „Lipóton”) dolgoztak. E találkozásokban benne volt annak öröme, hogy a kiscsoportokra az állam nem tudott befolyást gyakorolni.

A műhely „Mérei nyugdíjba vonulása (1979) után is, egészen a haláláig 1986) működött, munkájából több írás is született. Ennek tükre A pszichodráma önismereti és terápiás alkalmazása című kötet (Mérei és mtsai 1987).

A műhely A és B csoportja a mai napig havi rendszerességgel működik, Mérei halála óta is a pszichodráma, a találkozás öröme és a mesterszellemisége tartja össze őket.

Mérei nemcsak a pszichodráma területén alkotott maradandót, hanem a modern magyar pszichológia történetének is egyik meghatározó alakja, egyszersmind a huszadik század szellemi életének jelentős szereplője, aki amagyar történelem döntő fordulatainak időszakában társadalmi és politikai tevékenységet is kifejtett. Munkásságát Mérei élet-mű címmel kortársai, tanítványai méltatták (Borgos és mtsai 2006).

 

Mérei pszichodráma módszere

Mérei a pszichodrámát, illetve a szociodrámát az önismeret és személyiségformálási csoportos gyakorlat körébe sorolja, és mint ilyet terápiás célra alkalmazhatónak tartja. „Az eljárás lényege a viselkedési indítékok tudatosítása, bejárni azt az érzelmi-szükségleti mezőt, amelyet egy cselekvés-lélektani folyamat forrásvidékének nevezünk; összegyűjteni azokat az emléktöredékeket, emóciófoszlányokat, szokásroncsokat, amelyek belejátszottak egy viselkedés megfogalmazásába” (Mérei 1989, 135.o.).

A dramatizáló játék – mint csoportpszichoterápia – beszélgetéssel indul, a csoporttagokat érdeklő, őket érintő vagy feszítő aktualitásokról. Ezekben a vezető meglátja a csoport közös tudattalanjának szálát az „itt és most” helyzetben, és a csoporttag személyes élményéből, a csoport tudattalanjából a helyzetre jellemző, de általánosabb történetet keres, „buggyant” ki, mely színpadra vihető. A színpad jelzésszerű: kialakítható a székek félkörbe rakásával, de a csoport mindig ugyanazon a helyen játszik, jelezve, hogy kiléptek a csoport realitásából. A drámai helyzetbe való átvitel történhet élményszinten, az eredetiből eltérő általános formában is, például egy irodalmi mű által felvetett etikai kérdés vagy egy bibliai jelenet szcenírozásával.

Ezután következik a szerepekre bontás – ennek irányítása még mindig a vezető hatásköre –, melynek során többnyire a főszereplő kéri fel a többi szereplőt. A főszereplő hordozza a csoport aktuális problematikáját. A vezető beállítja a kezdőképet, és ezzel megindul a helyzet szabad alakítása, a rögtönzés. A játék a „mintha” tartományában folyik: aki indítást érez a belépésre, bármikor megteheti, a jelenlévők aktuális érzelmeiből, hangulatából, egymáshoz fűződő kapcsolatából alakul a történés.

A játékmesterek – a vezető segítők – a helyzethez illeszkedő, de nem megjelenő szerepeket játszanak, vagy hátsó hangként intrapszichikus történéseket képviselnek, például a lelkiismeret, a csábítás vagy akár a racionalitás hangjaként, esetleg ezek egyidejű megszólaltatásával. Egy játéknak többféle befejezése lehetséges, a játékos igényének megfelelően. A záró beszélgetés témáját a csoporttagok játék alatti élményei, tapasztalatai adják. Itt kerül sor annak a lejátszási többletnek az elemzésére, melyet a tagok a játék folyamán éltek meg. Befejezésül a csoport szólal meg (Mérei 1989).

Hangsúlyát tekintve tehát csoportcentrikus módszerről van szó, mely elsősorban a csoportdinamikára épít.

Az überlingeni Moreno-iskola Magyarországon

Előzmények

Az überlingeni Moreno-iskola elméletének és gyakorlatának magyarországi meghonosodása Tomcsányi Teodóra nevéhez kötődik, aki szintén – mint korábban a legtöbb pszichoterápiát művelő pszichológus – Mérei-tanítvány is volt. Miközben már maga is vezetett pszichodráma csoportot, folyamatosan kereste a Magyarországon elérhető pszichodráma irodalmat. Így talált rá az itthon addig nem ismert protagonistacentrikus pszichodrámára.

Egyik cikkében Heika Straub egy egyéni pszichoterápiás gyakorlatban folytatott, protagonistacentrikus pszichodrámáról ír (Straub 1969).

Tomcsányi ezt elolvasva keresett kapcsolatot Grete Leutzhoz, az überlingeni Moreno Institut für Psychodrama, Soziometrie, Gruppenpsychoteherapie (Moreno Pszichodráma, Szociometriai és Csoportpszichoterápiás Intézet, a továbbiakban überlingeni Moreno Intézet) vezetőjéhez, aki hajlandónak mutatkozott egy kihelyezett magyar csoport indítására.

Vezetőként az intézet keretében képződő magyar Bánffy Eszter (Innbruck) jöhetett számításba. Közel negyven év távlatából már-már felfoghatatlan, hogy az egyik oldalon van egy külföldi vezető, aki hajlandó indítani egy csoportot, a másik oldalon pedig komoly tanulni vágyók, akkor mi akadálya lehet, hogy meginduljon a képzés. Mindenesetre Leutz igenje és a pszichodrámacsoport első találkozása között csaknem két év telt el, nagyon sok szakmapolitikai-diplomáciai lépéssel. Ezek a Magyar Pszichiátriai Társaság (a továbbiakban MPT) csoport-pszichoterápiás munkacsoportjának keretéből indultak (vezetők: Szőnyi Gábor és Tomcsányi Teodóra), Juhász Pál elnök támogatásával, és egészen az akkori egészségügyi miniszterig vezettek Erdei1999). Az engedély 1981 novemberében érkezett meg. A csoportképzésekhez szükséges első elméleti szemináriumokat is a csoportpszichoterápiás munkacsoport vezetői indították még abban az évben.

1981 decemberében, Bánffy Eszter vezetésével, tizenhét fővel megindulhatott a pszichodrámaképzés is. Ez volt az első olyan pszichoterápiás képzés Magyarországon, amelyet hivatalos engedéllyel nyugati kiképző vezetett. A csoportban nemcsak a klinikumban dolgozó pszichológusok, pszichiáterek, hanem más szakmák képviselői, így pedagógus, lelkész, jogász is részt vettek.

Feltehetően a kivételes lehetőség, valamint Bánffy Eszter különleges szakmai tudása, érzékenysége révén magas hőfokú csoportintimitás alakult ki. Évente három-négy találkozásra került sor, ötnapos blokkokban. Az első színhely a XIII. kerületi SZTK könyvtára volt. Bánffy, az überlingeni Moreno Intézetben működő Ernst Engelke tanítványa, pszichoanalitikus orinetációjú drámát vezetett. Egészen apró jelzésekből tudott a lényegre következtetni, fontos volt számára a protagonistajáték, több lépéssel előre látta a dramatikus intervenció következményeit. Sokat és mélyen dolgozott szimbólumokkal, álomjátékai felejthetetlenek. A folyamat a „vörös fonál”, vagyis a folyamatanalízis feldolgozásával zárult. A csoport szupervízióját Mävers Ildikó és Grete Leutz végezte.

1984-ben, az asszisztensi szint elérése után kellett volna megadni az ismételt engedélyt felsőfokra, de a Pszichiátriai Társaság újabb elnöke, Szilárd János, noha nem utasította el, de nem is írta alá a kérvényt. Így hosszabb szünet következett a csoport életében. Ennek tényleges okával kapcsolatosan többféle feltételezés is megfogalmazódott, így például, hogy politikai háttere volt, s Bánffy Eszter Marxról szóló doktori disszertációja miatt nem kapott minisztériumi engedélyt a csoport folytatáshoz. Végül Tomcsányi Teodóra a Magyar Pszichológiai Társaságnál kérvényezte a felsőfokú csoport megindítását, ahol a társaság vezetősége, Komoly Judit és Bagdy Emőke segítségével folytatódhatott a képzés. Új vezetőt kellett keresni. A választás Grete Leutzon keresztül a szintén magyar származású, Németországban élő Mävers Ildikóra esett. Ő új értékeket hozott a csoportvezetésbe: hangsúlyos lett a keretek tartása, a csoporttagok egymáshoz fűződő viszonya, a testtel való bánni tudás, a vezető külső megjelenése, a konfrontálódás képessége, a transzparencia. Mävers e felsőfokú csoport után még két kiképző csoportot indított. Az első generáció tagjai úgy lettek kiképzők, hogy koterapeutákként Mäveres harmadik kiképző csoportjának önismereti szakaszához társultak egy-egy képzési blokkban.

A Moreno-féle klasszikus pszichodráma überlingeni közvetítéssel

Moreno működéséről elmondható, hogy zseniális meglátásai voltak, telve eredeti ötletekkel, messianisztikus elvárásokkal. Gazdagon gyümölcsöző irodalmi tevékenységet is folytatott. A pszichodráma fogalmai rendszerét azonban nem alkotta meg, így a módszer tudományos igényű kidolgozását tanítványai kezdték el.

A műfaj gazdag repertoárjából most egyetlen jellemzőt mutatunk be, a protagonistacentrikus játékot, mely a legnagyobb különbséget jelentette a Mérei-iskolához képest.

Megjegyzendő, hogy itt is van csoportjáték: például a csoport dinamikájának játékba fordítása, szociodráma vagy szociometria felállítása – de nem ez van a folyamat középpontjában.

A felmelegedés (warming up) fázisa sokféle technikával elindítható, és a verbális bejelentkező körben dől el, hogy mivel folytatódik az ülés, egyéni vagy csoportmunkával. Ennek célja a csoportkohézió megteremtése, a spontaneitás növelése, valamint hogy a résztvevők megjenek megnyilvánulni.

A protagonista (a főszereplő játékos elnevezése a dramatikus nyelvben) személyéről szociometrikus szavazással dönt a csoport, a többség választása alapján. A pszichodramatikus promenádon a vezető és játékosa a csoport körében sétálva, egymásra hangolódva, közösen keresik a kezdőjelenetet. Ezután megindul egy különleges hangulatú utazás, melynek során a protagonista emlékeinek fonalán halad a tér és idő szürreális világában, egy vagy több kulcsélményt keresve. A színpadnak nincs állandó helye, ott van, ahol a játékos kijelöli. Jelzésszerű a tér berendezése, de figyelni kell arra, hogy a megjelölt tárgyak érzékletes emlékezete segítse a protagonistát a további felmelegedésben. A játékos behív a csoportból az élmény megidézése szempontjából fontos szereplőket (úgynevezett antagonistákat, segéd-éneket), bemutatja őket, és szerepcserékkel előjátssza a benne élő emléket. A szobaszínpadra kihelyezett, megjelenített belső valósággal végzett munka sok esetben eljut egy nem tudatos, mélyebb réteghez, ami katarzis- vagy evidenciaélményhez vezethet. Ezzel az élménytöbblettel kerül vissza a protagonista a jelenbe, és mindig felnőttként fejezi be a játékot.

A pszichodráma fontos mozgatója a szerepcsere, melynek során a protagonista szerepet cserél a drámában részt vevő többi szereplővel, és a másik helyzetéből is megéli a történést, a kapcsolatot, és a másik szemszögéből láthatja magát. A segéd-ének a kapott szerepekben belátásokat szerezhetnek a saját életükben játszott szerepeikből. A történések „itt és most” játszódnak, legyen szó múltbeli eseményről, fantáziáról, álomdrámáról vagy jövőképről. A pszichodrámában kimondjuk és megcselekedjük a nem kimondottat, kifejezzük a tiltott indulatokat és vágyainkat, hogy visszanyerjük spontaneitásunkat, és szabadabban, kevesebb áttétellel, új összefüggések meglátásával tudjunk viszonyulni magunkhoz, másokhoz és a világ dolgaihoz.

A személyiségfejlesztő, terápiás cél eléréséhez számtalan technikát alkalmazhatunk (mint a szerepcsere, többletrealitás, belső hang, duplázás, tükör).

Természetesen lényeges, hogy a vezető kompetenciahatárait tartva vezesse a drámajátékot.

A két iskola közeledése és a növekedés

Az új, közvetlen forrásból származó külföldi (überlingeni) iskola termékenyítően hatott a hazai pszichodrámára, amit több tény is igazol.

• A Mérei-féle felfogás hívei fontosnak találták, hogy megtanulják a protagonistajáték vezetését is, ezért meghívták a Svédországban élő, magyar származású Teszáry Judithot, aki Zerka T. Morenótól tanulta a drámát.
• Ennek előzménye, hogy Füredi János kezdeményezésére Teszáry több külföldi csoport-pszichoterápiás szakemberrel sikeres egyhetes pszichodráma-bemutatót tartott Magyarországon. Ennek résztvevője volt három Mérei-tanítvány is, akik kezdeményezték a protagonista-centrikus ráképzést. Teszáry Judith 1994-ben egy rádióinterjúban így emlékszik az indulásra: „Először elmentem Tündérhegyre, ahol bemutatták nekem a Mérei-módszert, hogy tudjam, hogyan tanulták a pszichodrámát. Ez számomra egy ötvözéke volt a csoportanalízisnek és a szociodrámának, de nagyon érdekesnek bizonyult”.
• Teszáry a nyolcvanas évek végétől kezdte meg kiképző csoportok vezetését, és itthoni szakembereket hívott vezetőtársul.
• A felzárkóztatás a protagonista-módszerhezolyanformán is folytatódott, hogy más továbbkéépzések mellett tizenhat pszichodramatikus járt amerikában Zerka Morenónál, ahol az egyhetes találkozás során megtapasztalhatták a morenói pszichodrámát.
• Ajkay és munkatársai 1999-ben megjelent tanulmányukban az eltérő iskolákhoz tartozó irányzatok együttes, egymást kiegészítő működésének kimunkálására törekedtek (Ajkay és mtsai 1999).
• A pszichodráma rohamos terjedése egybeesik a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójával, mely szmtalan új lehetőséget hozott.
• Ezek egyike a mentálhigiénés posztgraduális képzés, mely 1987-től a Művelődési Minisztérium Vezetőképző Intézete, majd a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet, illetve a Magyar Tesztnevelési Egyetem keretei között működött. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetéhez tartozik. Itt 1987 óta a pszichodráma szakirányú továbbképzést végző hallgatók körében közkedvelt e módszer, jelenleg is többen vállalkoznak arra, hogy a képzés befejezése után maguk is pszichodráma-vezetővé váljanak.
• A növekedés mutatója volt az is, hogy 1989-ben Mävers Idlikó kezdeményezésére és elnökletével az International Association for Group Psycotherapy and Group Processes (Nemzetközi csoport-pszichoterápiás Társaság, a továbbiakban IAGP) amszterdami kongresszusán megalakult a Psychodrama Insitut für Europa (Európai Pszichodráma Intézet, a PIfE), hogy tapasztalatcserét, szakemberképzést biztosítson elsősorban kelet-európai országokban, keresve a kultúraközi együttműködés lehetőségeit. Indulásától rendelkezik magyar szekcióval, és már 1991-ben sikeres nemzetközi konferenciát rendezett Budapesten.

A Magyar Pszichodráma Egyesület

Írásunk hangsúlyos része a Magyar Pszichodráma Egyesület alakulása, fejlődésének első szakasza, valamint képzésének bemutatása az alábbiakban.

1989-ben végzett Mävers Ildikó első felsőfokú csoportja, melynek tagjai megszerezték az überlingeni Moreno Intézet diplomáját, s nem sokkal ezután a második csoport tagjai asszisztensi fokozatot értek el.

Így két magyarországi pszichodráma-iskola, a hetvenes években Mérei által alapított, majd a Teszáry által továbbképzett csoport jelent meg a hazai pszichoterápia világában. Igazi testvérrivalizálás alakult ki. Mérei tanítványai joggal érezették fontosságukat: gyökereik a pszichoanalitikus iskoláig nyúltak vissza. Jelentős tapasztalatuk volt a klinikumban, és a pszichodráma műhely csoportban kidolgozták a Mérei-módszert. Az überlingeni Moreno Intézeten keresztül a Moreno-iskolához tartozók nyolc év komoly tanulás során, közvetlenül az elevenen fejlődő nyugat-európai dramatikus élet szakemberitől sajátították el a pszichodramatikus tudást; szakdolgozatukat megvédve Moreno közvetlen örököseinek érezték magukat.

E feszült helyzetből a feleknek együtt sikerült győztesen kikerülniük, ami ritka a hazai gyakorlatban. Büszkék lehetünk rá, hogy sor került az egységes Magyar Pszichodráma Egyesület (a továbbiakban MPE) megalakítására.

Előzmények

Előzményként meg kell említeni, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság csoportterápiás munkacsoportja a nyolcvanas években létrehozot egy társaságon kívüli csoportpszichoterápiás tanulmányi bizottságot (titkár: Fonyó Ilona), és ajánlás formájában sztenderdeket dolgozott ki. Ilyen ajánlás volt például, hogy csak a bizottság által feljogosított szakember végezhessen képzést és vezethessen csoortot. Itt fogadták el viták után, hogy ne csak orvosivagy pszichológusi diplomával lehessen elsajátítani a professzionális csoportvezetést. Ehhez segítséget nyújtott Tringer László, aki a kétfelé húzó bizottságban a „virágozzék minden virág” mondással átbillentette a mérleg nyelvét. Tringer a pszichodráma engeélyeztetési folyamata során, az MPT titkáraként, a diktatúra embereinek leleplező szándékú, gyanakvó megkeresésekor több esetben is igazolta, hogy a meghirdetésekhez, nyugati kapcsolaokhoz, levelezésekhez mindig megvolt a hivatalos fórumok hozzájárulása.

Megalakulás és az első ciklus

Sok tárgyalás és egyeztetés után, az egyesületi törvény megszületése után, 1989. november 26-án a XIII. kerületi HÍD Családsegítő központban, mintegy hatvan fő jelenlétében került sor az MPE alakuló ülésére. A tisztségviselők megválasztásánál fontos volt, hogy mindkét irányzat megfelelő létszámmal képviseltesse magát (elnök: Tomcsányi Teodóra, helyettese: Erdélyi Ildikó, titkár: Harmatta János, a tanulmányi Bizottság elnöke: Pál Mária, az alapító tagok száma 63, a pártoló tagoké 43). Az alakuló ülés fontos eseménye volt, hogy részt vett rajta Grete Leutz, és a jelenlévők pszichodramatikusan felidézték Mérei Ferenc alakját is.

Az egyesület megalakulása valóban életbe vágó volt, ugynais így és csak így lehetett megvédeni a pszichodráma önállóságát. A tartalmi munkát az első időben főleg ankétok szervezése jelentette, melyek kifejezett célja az volt, hogy a két irányzat képviselői ismerkedjenek, és közös élményeken keresztül egyer közelebb kerüljenek egymáshoz.

Az ankétok mellett tematikus workshopok rendezésére is sor került. az első három év alatt dolgozta ki a tanulmányi bizottság az első tanulmányi rendet, melyet főképp az überlingeni német és a hazai mérei-módszerből alkottak meg, de Teszáry Judithon keresztül más külföldi képzési modelleket is átgondoltak.

Az MPE fontosnak tartotta, hogya pszichoterápiás társaságok állást foglalhassanak pszichoterápiás szabályozási kérdésekben. Ezért 1991-ben az egyesület elsőként javasolta egy Pszichoterápiás Tanács és Pszichoterápiás Szakmai Kollégium létrehozását. A testület létrejött, és a mai napig képviseli a módszerspecifikus pszichoterápiás egyesületeket.

1992. május 31-én megállapodás jött létre az Orvostovábbképző Egyetem Pszichiátriai és Klinikai Pszcihológiai Tanszékének vezetője és az MPE elnöke között, melynek értelmében az egyesület elnöki felelősséggel pszichoterápiás képzőhelyként működik.

A jelenből visszatekintve elmondható, hogy az MPE megalakulása nagy jelentősége alapkőletételnek bizonyult. A hazai pszichodráma-mozgalom intézményesülni kezdett. Létrejöttek jogi és működési keretei, kialakult a képzés, és beléült a hazai pszichoterápiás képzés rendszerébe.

A jelen és a jövő

Pszcihodráma-történetünk jelenébe is pillantva olyan fejleményekre helyezzük a hangsúlyt, amelyek megmutatják, hogy a múltban lefektetett alapoktól merre tart a pszichodráma.

Az MPE külföldi kapcsolatainak rövid áttekintése a jelenig.

A Moreno és társai által 1954-ben alapított IAGP ma is egyesíti a csoport-pszichoterápia nemzetközi erőit, immár valamennyi földrészről. Az MPE 1994 óta hivatalos tagja a társaságnak, azóta van jelen képviselője a nemzetközi konferenciákon.

Épp az MPE megalakulása után nem sokkal vált világosság, hogy egy pszichdorámával foglalkozó európai szövetség megalakítására is szükség van. ez lett a Federation of European Psychodrama Training Organisations (Európai Pszichodrámaképző Szervezetek Szövetsége, a továbbiakban FEPTO). A hivatalos bejegyzésre 1996-ban került sor a belga törvények alapján. (Az MPE soraiból egyéni alapító tagok: Teszáry Judith, Mävers Ildikó, Pintér Gábor.)

Az MPE több szálon kapcsolódik a European Association of Psychotherapyhoz (Európai Pszichoterápiás Szövetség, EAP) is, mely az Európai Unió egészségügyi bizottságának egyik hivatalos tanácsadó fóruma pszichoterápiás ügyekben.

Az MPE növekedése

Az MPE keretein belül folyamatos a megújulás. Az egyesület akkreditált felnőttképzési intézménnyé és közhasznú egyesületté vált. A felsőfokú képzés választható ága lett a bibliodráma és a gyermekdráma.

A Pszichoterápiás Tanácsban (jelenleg Pszichoterápiás Tanács Szövetség) folyamatos az egyesület tagsága és munkája, akárcsak képzési szerződése az orvosi egyetemekkel.

Új színek a pszichodrma palettáján – külföldi dramatikusok hatása a magyar pszichodrámára

Több jelentős külföldi dramatiksu gazdagította az itthoni pszichodrámát. A folyamatosan, illetve hosszabb ideig nálunk is dolgozók: az ausztrál Max Clayton és a német Reinhard Krüger.

Clayton Zánkay András meghívására 1989-től haláláig (2013) tartott rendszeres workshopokat, amivel kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar pszichodramatikusok szemléletében. A hazai szcénához szokott dramatikusok első alkalommal megdöbbenve figyelték könnyedségét, szabadságát, ahogyan gyermeki érdeklődéssel figyelte a csoportot, mintha először látna ilyet. Számtalan kőbe vésettnek hitt technikát alkalmazott a megszokottól eltérően, például maga választotta ki a protagonistát, illetve az antagonistákat is, mindezt bejelentkező kör nélkül. Rendezőként (vagyis vezetőként) nem információkat szeretett volna kapni a játékosától, nem megérteni akarta, hanem kapcsolódni az érzéseihez, testi megnyilvánulásaihoz, cselekedeteihez, vagyis a protagonista belső képeit segítette megjeleníteni a színpadon.

Közvetlenül mesterétől, Morenótól a szerepelméletet vitte tovább, és saját személyiségének gazdagsága által alakította (Baják 2013, Zánkay 2013).

Reinhardt Krüger az überlingeni Moreno Intézetben a pszichodráma-terapeuták kiképző-szupervízora. Neves izraeli pályatársa, Peter Felix kellermann és maga Krüger is (Marlok 2015) azt tartja munkája egyediségének, hogy felismerte, a pszichodráma-technikák kapcsolatban hozhatók a metalizációs munkával: a kliens/páciens mentalizálása és pszichés önszervezése ugyanis megjelenik a pszichodráma színpadán folyó játékban. A pszichodráma-technikák alkalmazása nem más, mint a kliens/páciens mentalizálásának kifejezése és eredménye. Olyan terápiás beavatkozások, amelyek közvetlenül valósítják meg az ember metakognitív folyamatainak munkáját. A pszichodráma-technikák zavarspecifikus alkalmazása a pszichés zavarok diszfunkcionalitásába avatkozik be. E mentalizáción alapuló pszichodrma metakognitív folyamatokra épülő elméletét Krüger dolgozta ki. Műve magyarul is olvasható (Krüger 2017).

Krüger első alkalommal a kilencvenes években jött Magyarországra, Tomcsányi Teodóra meghívására. Szemináriumain világossá vált, hogy az egyéni szettingben végzett pszichodráma nagymértékben gazdagítani tudná a magyar pszichodráma alkalmazási lehetőségeit, épp azokon a pontokon, ahol az erősítésre szorul.

2009-ben létrejött az überlingeni Moreno Intézet, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete, az OORI Tündérhegyi Pszichoteráiás Osztálya és az MPE hosszabb távú együttműködési szerződése (Grete Leutz utolsó aláírt együttműködési szerződése).

Krüger pszichoterapeutáknak, valamint más segítőfoglalkozásúaknak (pedagógusok, lelkészek, szociális munkások) tart továbbképzést. Utóbbiak országos szinten nagy hatást fejthetnek ki az elsődleges prevenció szolgálatában.

A pszichodráma-élet jelen valósága

Nem sokkal a morenói pszichodráma hazai megjelenése után a dráma palettáján olyan új formák bontakoztak ki, melyek mind Moreno „köpönyegéből bújtak elő”, és igazi gazdagságot hoztak magukkal. Ismertetésükkor Klaus Grawe gondolatát tartjuk iránymutatónak: „Beszélni ezüst, valóságosan megtapasztalni arany” (Grawe 1995, 136. o.).

Egy részük a korai időktől létezik (például playback, bibliodráma), más részük a jelenben keletkezett dokumentumok alapján leírható kezdeményezéseket tartalmaz (például monodráma, szociodráma). Ezek adják ma az MPE teljes spektrumát. Van, ami elhalhat belőlük, van, ami megerősödhet, vagy integrálódhat egyéb szakterületekbe. Ez jelenleg nem tudható.

Rögtönzések színháza

Pszichodramatiksu forrása szintén Morenóhoz köthető, akinek bécsi lakásszínházában a húszas évek elején színészek a nézők által elmesélt történeteket adtak elő rögtönözve. Magyarországon Kiss György Ádám nevéhez fűződik a rögtönzések színházának létrehozása. Az első előadás az egyesület 1992-es kongresszusára szerveződött. Annyira sikeres volt, hogy a társulat hosszú évekre együtt maradt. A játékosok pszichodramatikusan képzett playback-színészek, és az improvizációs előadásokban sok esetben megtalálták azt a lélektani többletet, amely akkor is katarzishoz vezet, amikor például a mesélő veszteségről számol be.

A playback módszer pszichotikus betegek kezelésére is alkalmas, a pszichiátriai ellátásban Zseni Annamária és Simon Péter vezették be.

A rögtönzések színházának ma már több, színekben gazdag változata él Magyarországon.

Bibliodráma

A bibliodráma a Biblia történeteinek, szövegeinek dramatikus megjelenítését jelenti csoportos keretben, szabadon, rögtönzéses jelleggel, a bibliai alakok/szerepek belső megélésének megfelelően előadva. A módszer a történet üzenetére vonatkozóan is új felismerésekre vezetheti a csoport tagjait.

A műfajt Tomcsányi Teodóra telepítette hazánkba németországi tapasztalatai alapján; első bibliodráma-csoportját a kilencvenes évek elején tartotta a HÍD Családsegítő Központban. Ettől az időtől a mai napig Sarkady Kamilla és Nyáry Péter rendszeresen tartanak ilyen csoportokat, és megindították a pszichodráma alapú bibliodráma vezetésre felkészítő képzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete lelkigondozói továbbképzésében alkalmazza a pszichodramatikus bibliodrámát, pszichodramatikus kérdés – bibliodramatikus válasz formájában is.

A bibliodráma módszerét sokféle területen alkalmazzák. Része lehet az egyházközségi/gyülekezeti életnek egy-egy lelki vagy „csendes” nap alkalmával. Sajátos terület, amikor a rögtönzéses színház gyakorlatában a néző kérésére játszanak el a játékosok egy bibliai történetet – ezt az irányzatot Magyarországon a 2016-ban elhunyt Potzner Irén által alapított Meglepetés Színház képviseli.

A jövő egyik útja az lehet, ha a hittanári/vallástanári/etikatanári kompetenciát kiegészítik olyan bibliodramatikus elemekkel, melyek segítségével a pedagógusok a bibliai történet „játékmestereként” tudnak működni.

Gyermekdráma

A hazai gyermekdráma pszichodráma képzést végzett, gyermekekkel foglalkozó szakemberek (főképp a nevelési tanácsadókban dolgozó klinikai szakpszichológusok) munkája nyomán kezdődött. Ennek komoly lendületet adott Kende Hanna Franciaországból kiinduló, széles körű, önálló elveken és gyakorlaton alapuló oktatómunkája. Az MPE-ben gyakorolt és oktatott gyermekdráma a pszichodráma-asszisztensi tanulmányokra épül, képzése alternatív felsőfokú dramatikus végzettséget nyújt, tapasztalt gyermekdráma-kikéépző és -szupervizor gárdával. A magyar gyermekdramatikusok kiváló és eredeti munkájára felfigyeltek a FEPTO gyermekdráma-munkacsoportjának szakemberei. Intenzív együttműködésük alapján 2018-ban Budapesten rendezik meg az európai gyermekdráma kongresszust.

Szociodráma

A szociodráma fókuszában különböző társadalmi problémák feldolgozása áll: csoportok közti kapcsolatok és konfliktusok feltárása; azok kezelése akciómódszerek és a pszichodráma alapeszközeinek segítségével. A szociodráma traumatikus események feldolgozására is alkalmas.

A szerzők fontosnak tartájk, hogy a szociodráma ne váljék politikai pártok szócsövévé, tovább élezve a meglévő konfliktusokat, hanem a megbékélést segítse, ahogy ezt tette Teszáry és csoportja Ukrajnában.[1]

Az MPE 2016-ban – egy sikeres európai uniós „Erasmus+” pályázatnak köszönhetően – négy országra kiterjedő együttműködést indított általában a szociodráma fejlesztésére, különösen az ifjúsági szociális területen. A nemzetközi együttműködés szakmai irányítója Teszáry Judith, irányítója Fedor Béla, hazai szupervízora Pintér Gábor, aki a FEPTO hálózat aktiválásával vonta be a partnereket. A cél a következő lépésben egy közös európai szociodráma-curriculum kialakítása és az európai kiképző intézetek képzési rendjébe való integrálása.

2012-ben az MPE kongresszusán alakult meg a Szociodráma Munkacsoport. Belső workshopok sorozatában ismerték meg egymás munkáit, és Kökény Veronika vezetésével kutatással kísért szociodráma-alkalmazás indult meg. A Norvég Civil Alap által támogatott projektjük hosszú távú célkitűzése, hogy a szociodráma épüljön be a köztudatba, közhasználatba, elsősorban a társadalmi párbeszéd létrejötte által. Tevékenységük leírása a Pszichodráma Újság 2015. téli számában olvasható.

Monodráma

A monodráma a pszichoterapeuta/vezető és a kliens/páciens gyógyító, fejlesztő találkozása egyéni ülések keretében, ahol a pszichodráma-technikák alkalmazásának meghatározó szerepe van. Sokak által nem ismert tény, hogy Moreno valamennyi esetleírása egyéni terápiáról szól.

Hazai szakemberek – más személyiségfejlesztő és terápiás módszerek mellett – már hosszú évek óta dolgoznak a monodrámával is. A magyarországi gyakorlatot bemutató írás először 1996-ban jelent meg, Ritoók Magda tollából (Ritoók 2011). Pintér Gábor a róla szóló emlékkötetben írt méltatást és összefoglalót a hozz kapcsolódó munkáról (Pintér 2016).

A monodrámáról (esetmunka, összefoglaló, méltatás és kutatás) máig Mérei Zsuzsa, Vikár andrás, Sáfrán Zsófia, Csáky-Pallavicini Krisztina, Milák Piroska, Jónás Zoltán, Tomcsányi Teodóra, Pintér Gábor, Harmatta János, Fedor Béla, Kiss György Ádám, Marlok Zsuzsanna és Török Gábor tollából születtek írások. A Pszichodráma Újság 2016-os száma kiemelten kezelte a témát.

2012-ben az MPE-kongresszuson megalakult a Monodráma Munkacsoport. Ebben Sáfrán Zsófiának volt nagy szerepe. A munkacsoport hármas feladatkört teljesít. A képzést Perczel Erika koordinálja. Felkérésükre egy grémium megbízást kapott a monodráma kurrikulumának kidolgozására. Esetmegbeszélő csoportok működtetését B. Bartus Zsuzsanna és Beleznai Györgyi, a publikációs munka serkentését pedig Sárfán Zsófia végzi.

Psychodrama Institut für Europa

A PIfE célkitűzése, hogy a kelet-európai országokban is megismerjék a pszichodrámát. Egyre nagyobb háló alakult így ki, és a különböző országokban megrendezett kongresszusok jó alkalmat adtak a dramatikusok személyes találkozásaira. A PIfE magyar szekciója elsősorban az alapító elnök, Mävers Ildikó tanítványaiból tevődött össze.

A PIfE 1995-ben Salgótartjánban megalapította magyar egyesületét, mely partneri kapcsolatot kívánt fenntartani az MPE-vel. A két egyesületnek nem sikerült megállapodnia abban, hogy a két képzés kvalifikációi milyen feltételekkel fogadhatók el kölcsönösen.

Jelenleg megújulóban van a PIfE nemzetközi struktúrája. Megváltozott az elnevezés is (PAfE), az új névben Association (szövetség) áll az Institut (intézmény) helyett. Ez nemcsak formai, hanem tartalmi változást is jelent a tagság pozíciójával és jogaival kapcsolatban. Magyarországi tagjai elsősorban azok, akik érdekeltek a külföldi konferenciákon való részvételben.

Az egyesület komoly lehetőségek előtt áll, de jövőjüket nehéz megítélni. A PAfE-t jelenleg Goda Gyula képviseli Magyarországon.

Pszichodráma Újság

Az egyesület működésének korai szakaszához kötődik a Pszichodráma Újság elindítása. Az első számot 1991-ben nyomtatták. Ma már ez „történelem”, melyet újraolvasva megható érzékelni, ahogyan Moreno és Mérei megjelenik a tanítványok visszaemlékezéseiben.

A lapot az indulástól hét évig Kiss György Ádám szerkesztette, tőle 1998-tól Kökény Veronika vette át munkát. A felélénkülés, illetve ellankadás néhány szakasza után 2013-tól Baják Gábor indítja újra a folyóiratot, jelenlegi főszerkesztője Marlok Zsuzsa. Évente egy szám jelenik meg, gazdag tartalommal: interjúk régóta a pályán lévő dramatikusokkal, időnként külföldi szakemberekkel; tanulmányok, emlékezések, új könyvek recenziói, az egyesület tagjait érdeklő szakmai hírek.

Zárógondolatok

Az előbbi felsorolás ízelítőt ad abból, ami az önismereti, képzési, klinikai és egyéb gyakorlati területek mellett jelenleg él és virágzik a magyar pszichodráma világában. Nemcsak itthon, de külföldön is egyértelemű hiányok mutatkoznak a pszichodrámában jól alkalmazható gyakorlat és az ennek hatásmechanizmusát leíró elmélet között. Mintha Moreno azt az örökséget hagyta volna ránk, hogy az akció, a spontaneitás már az élet teljességét jelenti. Talán a jövő útja a pszichodráma titkának, a dráma elméleti koncepciójának kidolgozása. Fontos lépés ezen a területen Reinhard Krüger eredetileg 2015-ben megjelent könyve (2017).

Végigtekintve a pszichodráma egyre gazdagodó útját az a kép jelehet meg a szemünk előtt, ahogy egy vízbe hulló kődarab körkörös hullámok sokaságát indítja útjára, melyek egyre távolabbra jutnak. A körök száma és nagysága is növekszik, de megtartják induló formájukat.

Valahogy így vagyunk a hazai pszichodráma folyamatos változásával is. A kezdet kezdetén a diktatúra nyomása elleni küzdelem, majd a két iskola összeölelekezése adta az első hullámokat. Az eltelt közel negyven év gazdaggá tette a módszert, s figyelnünk kell arra, mi az, ami még pszichodrámának nevezhető, s mi az, ami már nem.

Indulhatunk különféle pszichoterápiás irányokból: ez a megközelítés is inkább hozzátesz a pszichodrámához, s nem elvesz belőle. A módszerek maguk is kombinálhatók, illetve a dráma eszközei is beépíthetők más terápiákba.

Tudjuk, hogy nagyon sok területen alkalmazható hatékonyan a pszichodráma, a gyógyítás, a lelkigondozás, a pedagógia, a szervezetfejlesztés és a szupervízió terén egyaránt.

Ahogy a kavics okozta hullámok addig élnek, s nem állíthatók meg, amíg van bennük erő, a pszichodráma is belső ereje által létezik és növekszik, gazdagodik. A határt a szakmailag megalapozható hatékony munka fogja megszabni. A mindennapi életben elénk kerülő helyzetekben újra és újra megfelelő válaszokat kell adni, sok esetben a régi helyzetekre is új válaszokat találva.

 

[1] Interjú Teszáry Judittal a Tanúim lesztek! című műsorban. Kossuth Rádió, 2014. szeptember 16.

 

Megjelent a Pszichoterápia folyóirat 2017, augusztusi számában. Köszönjük a Mentálport Kiadó hozzájárulását.

 

 

 

Történetünk folytatódik… (hamarosan)