Az etika nem szabályrendszer, hanem elveken nyugvó mérlegelési folyamat

Az etikára gyakran úgy tekintünk, mint szabályok és tiltások rendszerére, pedig a valóságban sokkal inkább folyamatos mérlegelési folyamat. Nem merev előírások mechanikus alkalmazása, hanem elmélyült gondolkodás szakmai-emberi lépéseink helyénvalóságáról, és arról, hogyan vagyunk jelen egymás számára szakemberként és emberként. Az etikai szemlélet kész válaszok biztosítása helyett segít érzékenyen és reflektíven jelen lenni összetett szakmai-emberi helyzeteinkben azáltal, hogy elvek mentén vizsgálja őket, még akkor is, ha ezek az elvek gyakran találkoznak és konfliktusba keverednek egymással. Segít újra meg újra feltenni a kérdést: mi a helyénvaló, mi szolgálja valóban a kapcsolatot, a biztonságot, a szakmaiságot és a közösséget.  

A különböző etikai elveket nevesítő nemzetközi etikai kódexekben az alábbi elvek jelennek meg leggyakrabban (Gauthier, 2008):

•     Az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartása,
•     Mások segítése, a gondoskodás elve, mások jólétének elősegítése
•     Kompetencia
•     Integritás
•     Szakmai, tudományos és társadalmi felelősség

Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) etikai kódexe a következőképp rangsorolja ezeket az elveket:

Egyetemesség > Az emberek jogának és méltóságának tisztelete > Mások jóllétének figyelembevétele > Szakmaiság > Kompetencia > Integritás > Szakmai és tudományos felelősség > Társadalmiság > Társadalmi felelősség. (Bővebb információért lásd még: Padjistavropoulos és mtsai. 1999, in: Varga, 2009.) Az egyes elvek ilyen jellegű sorrendbe állítása főképp azt a célt szolgálja, hogy támpontot adjon azokban az esetekben, amikor egy etikai probléma egyszerre több elvet is érint. A gondolatmenet értelmében ilyenkor az a megfelelő döntés, ami a rangsorban előrébb álló elvet tartja tiszteletben, még ha azon az áron is, hogy egy hátrébb lévő elv sérül.

A rangsor élén az egyetemesség áll: annak felismerése, hogy minden ember egyenlő méltósággal rendelkezik, és alapvetően ugyanaz a tisztelet illeti meg. Ebből következik az emberek jogainak és méltóságának tisztelete, amely érzékenységet kíván az autonómiára, a határokra, a sérülékenységre és az egyéni különbségekre. Kiemelt helyet kap mások jóllétének figyelembevétele is — vagyis az a törekvés, hogy szakmai működésünk valóban támogató és biztonságos legyen azok számára, akikkel dolgozunk. A kompetencia szakmai tudást és annak a felismerését is jelenti, hogy saját tudásunknak és eszközeinknek vannak határai. Része annak belátása, hogy bizonyos helyzetek különös körültekintést, konzultációt vagy szupervíziót igényelnek. Az integritás a hitelesség, őszinteség és belső következetesség elve. Nemcsak azt jelenti, hogy a szakember nyíltan és tisztán kommunikál, hanem azt is, hogy képes reflektálni saját motivációira, félelmeire és előfeltevéseire. A felelős szakmai működés  magában foglalja a tudományosan megalapozott szemléletet, az előítéletekre való reflexiót, valamint azt a törekvést, hogy munkánk ne erősítse a kirekesztést vagy a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Az etikai alapelvek gyakran nem adnak egyértelmű választ, mert egymással kerülnek feszültségbe, ahogy az alábbi példa is mutatja:

Egy új csoporttag a felvételi beszélgetés során megoszt a vezetővel egy olyan személyes egészségügyi információt, amelyhez társadalmi előítéletek és félreértések kapcsolódhatnak. A résztvevő azt kéri, hogy ez maradjon kettejük között, mert nem szeretné, ha a csoportban ez alapján tekintenének rá, vagy ha ez tematizálná a jelenlétét és a témáit. A vezetőben ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi a felelős döntés a csoport egésze szempontjából. Attól tart, hogy ha ez az információ később válna ismertté, az bizonytalanságot vagy bizalmi feszültséget kelthetne a csoportban. Ezért arra kéri a csoporttagot, hogy még a csoport elköteleződése előtt ossza meg ezt az információt a többiekkel, hogy mindenki ennek tudatában dönthessen a részvételéről.

Ebben a helyzetben több etikai alapelv egyszerre válik hangsúlyossá. Az egyik oldalon ott van az autonómia, a magánszféra és az emberi méltóság tisztelete: joga van-e valakinek eldönteni, milyen személyes információt oszt meg magáról a csoportban? Joga van-e ebbe a döntésbe a csoport vezetőjének beleszólni? A másik oldalon megjelenik a vezető felelősségérzete a csoport biztonsága és működése iránt. Ugyanakkor az etikai gondolkodás itt azt a kérdést is felveti, hogy a vezető vajon egy valós veszélyre reagál-e, vagy inkább a társadalmi félelmek és előítéletek feltételezett jelenlétére.

Az ilyen helyzetek jól mutatják, hogy az etika egyszerű szabálykövetés helyett sokkal inkább annak érzékeny és felelős mérlegelése, hogy különböző értékek találkozásánál mi szolgálja leginkább az emberi méltóságot, a biztonságot és a közösség egészének jóllétét. Hogy ebben a felvázolt esetben ez hogyan alakul, szándékosan a ti mérlegelésetekre hagyjuk.

Felhasznált irodalom

American Psychological Association. (2017). Ethical principles of psychologists and code of conduct (2002, Amended 2010 and 2016). https://www.apa.org/ethics/code

Gauthier, J. (2008). The universal declaration of ethical principles for psychologists: Third draft. International Union of Psychological Science, International Association of Applied Psychology, International Association for Cross-Cultural Psychology. Retrieved May, 31, 2009. https://citeseerx.ist.psu.edu/document?repid=rep1&type=pdf&doi=c2b27e10ea84a081e28b4e5debb389db4711745a

Katalin, V. (2009). Pszichológus etika 99 dilemma tükrében. Medicina Könyvkiadó.